Lebegés

Kissé nyomorult már a helyzet, amikor csak azért merülsz a gyerekmedencébe víz alá, hogy csituljanak a külső zajok. Amikor csak lebegsz ott a víz alatt, kedved nincs feljönni, csak a tomboló fejfájás van, meg a kilátástalan helyzet, meg hogy egy óra múlva megint jön a veszekedés, és nincs is talán kiút, állandóan és örökké fog tartani ez az egész. Aztán pedig légszomj, fel kellene emelni a fejem, de akkor megint jön a zaj, és a hullámokban törő fejfájás, és mennyi időbe telne hogy elájuljak, valahol olvastam, hogy ez képtelenség, az életösztön nem engedi hogy szándékosan vízbe öld magad, gyerekmedencébe biztosan  nem, milyen morbid is lenne, idefulladni a pancsoló kölykök közé, és akkor két kis kéz elkapja a nyakam, kiemeli a fejem, s Dani néz rám majdnem ijedten: Anya én kimentelek! Ha akarsz olyat játszani, hogy ki bírja tovább a víz alatt, akkor játszunk, csak akkor szólj előtte. Most inkább feküdj ide, és simogatlak egy kicsit. Ugye nem sírsz , csak vizes az arcod? Elszomorítottunk?  Hozzak neked egy cigit?

És már mindhárom az ölemben van, s a mai nap legnagyobb teljesítményének tartom, hogy viszonylag normális hangon tudtam azt mondani, persze hogy nem sírok...

Önsajnálati update:
Minek néz Alkonyatot aki nem bírja?  Azon túl, hogy növeli a depressziót, és eszedbe juttatja eddig nem létező öngyilkos hajlamaidat, szerintem Jacob simán lemossa Edwardot. Én legalábbis nem gondolkodnék.