Írtam már blogot, több, mint 3 és fél éven át, de az valahogy idejét múlta. Pár hónapnyi szünet után viszont ismét túlbuzog bennem a közléskényszer, szóval teret engedek neki. Eleinte azt gondoltam gasztroblog lesz, de aztán rájöttem, hogy főzési bravúrjaim 1. időszakosak, 2. nem mindig sikerülnek (a tökfőzelék nem finom mentával és tejszínnel ) 3. nincs bennem kellő finomság ahhoz, hogy pontos recepteket kreáljak.
Gondolkodtam vidám, gyermekes csínyeket felvonultató blogban, de részint olyan volt az előző, részint a fiaim kezdenek kinőni abból a korból, amikor még vicces, hogy kikeni popsikrémmel a szobát. Lehetne pasizós, de az nem aktuális, erről majd jóval később, jóval bővebben. Sportos is lehetne, de kevés katartikus élmény ér körbe-körbe futás közben a pályán, és aerobick közben, biciklizve vagy úszva se szokott rám meteor zuhanni, ami megérne egy postot. Lehetne még politizálós, filozofikus ami ha érdekelne. Írhatnék gyógyulásról, de nem vagyok beteg, fizikai értelemben legalábbis. Munkám szépségeit is megoszthatnám, de kevés esélyt látok arra, hogy nap mint nap lenne olyan gyönyörfaktor, ami megmozgatná bennem az írói ösztönt.
Ezeken kívül nem lesz könyv és filmajánlós, nem lesz zenei, se kertészkedős, se kézimunkás, de még állatos sem.
Egyveleg lesz. Teszem az eszem. Ami, ha volna..