Vannak az életben helyzetek, amikor két jó közül kell választani. Csokifagyi legyen, vagy dobostorta? Az ember dilemmázik, esetleg megveszi mindkettőt. Ha mindkettő megvan, az első talán még jólesik, a másik már csömör, plusz jön a lelkifurdalás a kilók miatt, mindenképp sok ez így, választani kellett volna. Vagy megveszi a fagyit, mégiscsak kevesebb kalória, és másnap azon agyal, a torta lett volna jobb. És bizony rosszul esik, vágyik rá..Napok múlva visszamegy, megveszi azt is, de nem olyan, az a sütemény ott és akkor kellett volna. Két jó közül választani sem egyszerű, ott is hozhatsz rossz döntést, és ott is marad a végén a gondolat: mi lett volna ha..
Én pedig úgy érzem, olyan helyzetben kell döntenem, ami sehogy sem lesz tökéletes. Az egyik eset felelőssége alatt talán állva sem maradok, minden döntés az enyém, lesz nekem szabadság, s ez amilyen vonzó, olyan félelmetes is.
A másik esetben megoszthatom a felelősséget, de lassan belesorvadok majd abba, hogy rámzárják a világot.
Nem vagyok meggyőzve arról, mi lesz jobb a gyerekeknek. Csak velem, s néha bizony szűkösen, néha muszájból önállósodva, vagy az igazi családmodellnek megfelelve, de feszültségben.
Tudom, nem dönthet helyettem senki. Nekem kell ezt megrágnom, ezerszer.
De negatív lett ez..
Hű, de hosszan tudnék most én erre írni, de nem teszem. Az az én életem volt, ez pedig a tiéd. A nyugalom és a béke a legnagyobb ajándék, amit az élettől kaphatunk, csak ezt mondhatom.
VálaszTörlés