Végtelen fáradt vagyok. Tegnap délután még zumbáztam, este anyuhoz cuccoltunk, és miután elaludtak, átmentem barátnőzni. Jól sikerült, éjfél után mentem haza, s bizonyára érzékelőt fejlesztettek ki a fiaim, mert 3 perccel azután, hogy lefeküdtem (leánykori ágyam, külön szoba, mesei érzés, mivel hat hete nem aludtam rugdosódó, álmában beszélő, kapaszkodó gyerek nélkül) már kettő mellettem volt. Hajnal négyig forgolódtam köztük, mivel Máté álmában elmesélte, hogy neki mindig korán kell kelni, és sose kap enni, Dani pedig azt, hogy menni akar a játszótérre. Ekkor a fiaim taktikájával éltem, kiosontam közülük, át a másik szobába, s lefeküdtem anyukám mellé. Én jót aludtam, állítása szerint ő innestől fogva nem. Höhö.
Kábán ébredtem fél hétkor, dolgozni mentem, délben haza, majd mindhárommal cipőt venni, (ez iszonyatos erőt vesz ki belőlem), majd újra munka, négykor végre haza, aztán rizseshús, almáspite, anyafigyelj, és a többi.
Fél kilenc tájt a kicsik elvonultak, csak Imike ült itt mellettem. Nézzük a Coolt. Jön a példakép reklám.
-Anya, mi az a példakép?
-Hmm, egy olyan ember, aki szerinted jól éli az életét, tisztelni és becsülni tudod a döntéseiért, sokat tesz másokért, s ha majd felnősz, te is szeretnél úgy élni, mint ő. Mert szerinted ő a legjobb tudása szerint, bölcsen, okosan dönt, és az élete követendő példa.
-És lehet ilyen embert jelölni nekem is?
-Szeretnél?
-Igen. Téged.
-..........
Soha jobbkor. Lelkem egy sebe megint begyógyult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése