Vége a lakásfestésnek, sőt felkerült némi bordűr, tapéta, ez és az is. Mondhatni, trendi lett a lakás. Ennek örömére ma megyek zumbázni, barátnőzni, és anyunál alszunk a gyerekekkel együtt. Holnaptól úgyis dolgozom két hétig, rámfér.
Közben pedig készülődöm is, mert egy ismerősnek félve feltett kérdés: Nem varrhatnám a nyakadba magunkat egy hétvégére? igen pozitív hozzáállásra talált, szóval a munka végeztével utazunk. Titokban akartam tartani, de Imike füle jobb mint egy vadászkutyáé, szeme, mint a sasé, és átlagon felüli az olvasási gyorsasága. Ő máris sejti, és remeg az izgalomtól.
Elfelejthetetlen pontja a mai napnak Máténak köszönhető. Kissé sárkányos a hangulatom amúgy, anyut is lekiabáltam valami ebéd előtt evett csokoládé miatt, szóval elég határozottan közöltem, hogy ágyba, most! Nem a Hibbant sziget harcosai után, nem a Totáldráma végén, hanem most! A nagyobbak indultak is, ismerik ezt a hangszínt, ha nem akarnak 10-15 perces stand-upot arról, hogy mennyire elegem van a könyörgésből, és nem vagyok Isaura, és bezzeg az én időmben (ezeket mind pontról pontra fogadtam meg anno, hogy SOHA nem fogom a gyerekeimnek mondani), akkor jobb , ha nem húzzák az időt. Ám Máté részint kisebb, részint makacsabb náluk. Visszafordult, kék szeme villámokat szórt, és a következőt kiabálta felháborodott bőgés közepette:
-Mindig ez megy! Tegnap is, holnap is, most is, mindig csak aludjál, meg feküdj le! Nem lesz ebből még elég? Hát meddig tart az én türelmem, mondjad?
Anyámmal egymásra néztünk, s bár nem hasonlítunk, most, az arcunkra ülő megrökönyödés alapján ikrek is lehettünk volna. 12 másodpercig, mert eddig tartott, hogy feldolgozzuk az infót, és felröhögjünk.
Kékszemű pedig a dühöngés végeztével az ágyba dobta magát, és egy percen belül aludt. 5-tel később minden gyermekem. 5 múlva pedig én is fogok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése