Miután ma sem lett visszapakolva az ebédlő ( a sarokülő kész, viszont a billegő létra gonosz közreműködése végett kitéptem a falból a karnist, és az csak holnap lesz kész. Viszont ki van takarítva, 5 perc alatt visszapakolható.), délután takarítottam a lakás többi részét. Meg almát reszeltem, pároltam fagyasztóra. Néha gyerekkel, néha gyerek nélkül (elvitte őket az apjuk 2 órára).
Nyolc körül aztán megvacsorázva, kimerülve ültek a terasz szélén , mint a verebek. Borzas verebek, mostanában elfelejtődött a hajnyírás. Nosza..
A kisebbekkel kezdtem, sőt a legkisebbel (Máté), mivel ő lázaskodik is kissé, gyorsan fürödjön és bújjon ágyba aztán. Majd jött a középső (Dani), akinek ugye a lábát fedő gipsz miatt nehézkes a fürdés (kedden leveszik!!!). A nagy (Imike) várakozásra volt ítélve, ezt pedig nehezen viseli. Mielőtt elkezdte volna elbontani a teraszburkolatot kínjában, felszólítottam hogy locsolja meg a paradicsomot. Némi uh és ah, és jaj és óóóh után meg is tette. Majd elém ült, focista frizurát rendelt, én elutasítottam, majd csöndbe burkolóztunk, csak a gép zümmögött.
- Anya, néztem ma a NGC-t.
-Ühüm..
-A gyerekmunkáról volt szó..
-Ühüm..
-És az tilos..
-Ühüm..
-Többet nem kell paradicsomot locsolnom akkor?
-Ne reménykedj..
Már hiányoztak az Imike-sztorik...
VálaszTörlésKékszeműnél a szokásos? Sose növi ki? :(
Kékszeműnél a szokásos, de szerencsére ritkább is, enyhébb is. Mostanában már csak úgy 2 havonta van oknélküli láza, s akkor se mászik 38,5 fölé. Szóval alakul:)
VálaszTörlésImike sztori lesz bőven, ahogy a helyzet áll..hacsak agyon nem ütöm valamelyik után.