Majd egy hónapos eltűnésem oka a bizonytalanság.

Először jött egy két hetes nyári napközi, ennek szinte minden percét élveztem. Aztán hála Enikő meghívásának, Nyíregyházára utaztunk, ennek tényleg minden perce fantasztikus volt, mégha megjártam közben a fogászati ügyeletet és Máté engedély nélküli oroszlánsimogatást hajtott is végre, akkor is. Pedig ezekben a helyzetekben lefőttem azért rendesen.
Mire hazaértünk a férjem hazaköltözött. Ígért mindent, s ígértem én is. Megpróbáltuk.
Az eltelt két hét viszont bizonyította, képtelenek vagyunk tartani az ígéreteinket. Magamon jobban csodálkozom, nem is sejtettem, hogy már ennyire sértett, és megbántott vagyok. Tegnap este azonban végre bátor is voltam, s az eddigi csiki-csuki helyett kimondtam végre: ennyi volt, köszönjünk el békében.
Úgy tűnik elfogadta.
Hamar lefeküdtem, és hetek-hónapok óta először aludtam is. Mélyen és álmatlanul. Fél öt tájt ébredtem a kutyaugatásra, majd a sorban mellém érkező fiaimra.
Eleinte, félkótyán, leszedtem Őrnagyról a keresztvizet. Majd a felmenőiről is. Bele-bele szundíthattam a káromlásba, mert fél hatkor rezzentem ismét, még mindig ugatott házi ebünk, kórusban a szemben és a mellettünk lakó fenevadakkal.
Fúriaként indultam kifele, most kivégzem valamennyit. Bármi van is odakinn, vér fog folyni,  vasárnap hat előtt nem létezik a tolerancia.
Négy fiatal volt künn. Ültek a házunk előtt a kövesúton, beszélgettek és egy macskát simogattak. Emelt hangon érdeklődtem miért pont itt, miért pont most, miért pont velem kekeckednek? Nem hagyták magukat, főleg a fiúneműek érezték, hogy meg kell mutatniuk vagányságukat a nők előtt. Emberükre akadtak, fél perc alatt a beton alá küldtem őket dühömben, közben fel is ismertem valamennyit, s megtetéztem kirohanásom egy " nyolc körül átnézek majd a szüleidhez, hátha ők meggyőznek róla, hogy nincs abban semmi rossz, hogy felköltöttétek a fél utcát" lózunggal. Elspuriztak.
Persze, ezek után én vagyok az, aki nem fog tudni visszaaludni. Felraktam a húslevest, befűszereztem némi húst, s mivel még mindig alig volt hat óra, biciklire pattantam, s kerekeztem egy negyven percet. Jót tett.
Kezdődhet az új életem.

Lebegés

Kissé nyomorult már a helyzet, amikor csak azért merülsz a gyerekmedencébe víz alá, hogy csituljanak a külső zajok. Amikor csak lebegsz ott a víz alatt, kedved nincs feljönni, csak a tomboló fejfájás van, meg a kilátástalan helyzet, meg hogy egy óra múlva megint jön a veszekedés, és nincs is talán kiút, állandóan és örökké fog tartani ez az egész. Aztán pedig légszomj, fel kellene emelni a fejem, de akkor megint jön a zaj, és a hullámokban törő fejfájás, és mennyi időbe telne hogy elájuljak, valahol olvastam, hogy ez képtelenség, az életösztön nem engedi hogy szándékosan vízbe öld magad, gyerekmedencébe biztosan  nem, milyen morbid is lenne, idefulladni a pancsoló kölykök közé, és akkor két kis kéz elkapja a nyakam, kiemeli a fejem, s Dani néz rám majdnem ijedten: Anya én kimentelek! Ha akarsz olyat játszani, hogy ki bírja tovább a víz alatt, akkor játszunk, csak akkor szólj előtte. Most inkább feküdj ide, és simogatlak egy kicsit. Ugye nem sírsz , csak vizes az arcod? Elszomorítottunk?  Hozzak neked egy cigit?

És már mindhárom az ölemben van, s a mai nap legnagyobb teljesítményének tartom, hogy viszonylag normális hangon tudtam azt mondani, persze hogy nem sírok...

Önsajnálati update:
Minek néz Alkonyatot aki nem bírja?  Azon túl, hogy növeli a depressziót, és eszedbe juttatja eddig nem létező öngyilkos hajlamaidat, szerintem Jacob simán lemossa Edwardot. Én legalábbis nem gondolkodnék.

Köszönöm

Végtelen fáradt vagyok. Tegnap délután még zumbáztam, este anyuhoz cuccoltunk, és miután elaludtak, átmentem barátnőzni. Jól sikerült, éjfél után mentem haza, s bizonyára érzékelőt fejlesztettek ki a fiaim, mert 3 perccel azután, hogy lefeküdtem (leánykori ágyam, külön szoba, mesei érzés, mivel hat hete nem aludtam rugdosódó, álmában beszélő, kapaszkodó gyerek nélkül) már kettő mellettem volt. Hajnal négyig forgolódtam köztük, mivel Máté álmában elmesélte, hogy neki mindig korán kell kelni, és sose kap enni, Dani pedig azt, hogy menni akar a játszótérre. Ekkor a fiaim taktikájával éltem, kiosontam közülük, át a másik szobába, s lefeküdtem anyukám mellé. Én jót aludtam, állítása szerint ő innestől fogva nem. Höhö.
Kábán ébredtem fél hétkor, dolgozni mentem, délben haza, majd mindhárommal cipőt venni, (ez iszonyatos erőt vesz ki belőlem), majd újra munka, négykor végre haza, aztán rizseshús, almáspite, anyafigyelj, és a többi.
Fél kilenc tájt a kicsik elvonultak, csak Imike ült itt mellettem. Nézzük a Coolt. Jön a példakép reklám.
-Anya, mi az a példakép?
-Hmm, egy olyan ember, aki szerinted jól éli az életét, tisztelni és becsülni tudod a döntéseiért, sokat tesz másokért, s ha majd felnősz, te is szeretnél úgy élni, mint ő. Mert szerinted ő a legjobb tudása szerint, bölcsen, okosan dönt, és az élete követendő példa.
-És lehet ilyen embert jelölni nekem is?
-Szeretnél?
-Igen. Téged.

-..........

Soha jobbkor. Lelkem egy sebe megint begyógyult.

Kékszemű

Nem a legjobb a képminőség, de a kedvedért Marjann:)

Ez ki ne maradjon..

A jól végzett munka örömére anyámmal végigjártuk a ház zegeit és zugait, minden helyiség megújult, megszépült, ez kettőnk keze munkája, sikálása, vakarása. Mintha először látnánk a helyiségeket, megjegyzéseket teszünk. Hálószoba, "eznagyonjólett", Imikeszoba, "ezt megirigyelheti bármelyik gyerek", Kicsikszobája " na, itt aztán van helyük ", folyosó, "ez lett a legszebb" és végül a nappali-ebédlő.
Tehát a nappali-ebédlő, ami narancs-bordó festést kapott, narancsos függönyökkel, hisz kell valami merész szín a hamuszürke ülőgarnitúra és függönyök ellensúlyozására. Anyu nézegeti-nézegeti, majd azt mondja: " Ez is nagyon jó, tényleg, csak van egy kis, hogyismondjam, egy kis kupleráj hangulata..! Kicsit finomítani kéne.. Röhögtem, majd az ebéd melegítéséhez láttam, ő pedig kiment az udvarra összeterelni az aprónépet. Míg a gulyáslevesre vártam, eszembe ötlött, hogy van pár birkabőrünk, ki is tisztíttattam őket két hete, majd betettem az ágyneműtartóba, mert sehol nem találtam helyet nekik, de majd most, a fehérük ellenpontozza majd a kupi stichet. És vannak nekem narancs-bordó díszpárnáim, meg sima szürkék is... és mire anyu nehozta a fiúkat, fel is dobtam eme elemekkel a területet.
Anyám meglátta, én mellette széles mosollyal állva kérdeztem: Na? Sikerült?
-Sikerült. Ezekkel a szőrökkel, párnákkal most már tökéletesen bordélyház!

Kész!

Vége a lakásfestésnek, sőt felkerült némi bordűr, tapéta, ez és az is. Mondhatni, trendi lett a lakás. Ennek örömére ma megyek zumbázni, barátnőzni, és anyunál alszunk a gyerekekkel együtt. Holnaptól úgyis dolgozom két hétig, rámfér.
Közben pedig készülődöm is, mert egy ismerősnek félve feltett kérdés: Nem varrhatnám a nyakadba magunkat egy hétvégére?  igen pozitív hozzáállásra talált, szóval a munka végeztével utazunk. Titokban akartam tartani, de Imike füle jobb mint egy vadászkutyáé, szeme, mint a sasé, és átlagon felüli az olvasási gyorsasága. Ő máris sejti, és remeg az izgalomtól.
Elfelejthetetlen pontja a mai napnak Máténak köszönhető. Kissé sárkányos a hangulatom amúgy, anyut is lekiabáltam valami ebéd előtt evett csokoládé miatt, szóval elég határozottan közöltem, hogy ágyba, most! Nem a Hibbant sziget harcosai után, nem a Totáldráma végén, hanem most! A nagyobbak indultak is, ismerik ezt a hangszínt, ha nem akarnak 10-15 perces stand-upot arról, hogy mennyire elegem van a könyörgésből, és nem vagyok Isaura, és bezzeg az én időmben (ezeket mind pontról pontra fogadtam meg anno, hogy SOHA nem fogom a gyerekeimnek mondani), akkor jobb , ha nem húzzák az időt. Ám Máté részint kisebb, részint makacsabb náluk. Visszafordult, kék szeme villámokat szórt, és a következőt kiabálta felháborodott bőgés közepette:
-Mindig ez megy! Tegnap is, holnap is, most is, mindig csak aludjál, meg feküdj le! Nem lesz ebből még elég? Hát meddig tart az én türelmem, mondjad?
Anyámmal egymásra néztünk, s bár nem hasonlítunk,  most, az arcunkra ülő megrökönyödés alapján ikrek is lehettünk volna. 12 másodpercig, mert eddig tartott, hogy feldolgozzuk az infót, és felröhögjünk.
Kékszemű pedig a dühöngés végeztével az ágyba dobta magát, és egy percen belül aludt. 5-tel később minden gyermekem. 5 múlva pedig én is fogok..